Sokáig sodródtam. Munkahelyről munkahelyre, élethelyzetből élethelyzetbe, és közben azt kérdeztem magamtól: miért nem haladok?

Aztán rájöttem, azok az emberek, akik haladnak, nem szerencsésebbek, nem tehetségesebbek. Tudatosabbak.

Nem várják, hogy majd egyszer jobb lesz, hanem elkezdik építeni azt, amiben élni szeretnének.

Kerttervezőként és alkotóként is ezt látom újra és újra: nem az számít, mekkora a tér, hanem hogy észrevesszük-e benne a lehetőséget.

• Egy kertben.
• Egy történetben.
• Vagy a saját életünkben.

Én ebben szeretnék segíteni. A tudatosságon alapuló lassú, de biztos növekedésben, legyen szó kertekről vagy gyermeki lelkekről.